Zűr az űrben X.

Zűr az űrben X.

"Nézzük csak mit tudok!" Ezzel a mondattal indultam neki életem első scannelésének. Senki nem mondta, hogy hogy kell csinálni, de gondoltam, hátha találok valami érdekeset. És hogy mit találtam? Azt hiszem, hogy nem akármi dolgot.

Nézd csak mit találtam!



Kattintottam … és már nyílt is az EVE bejelentkező felülete. Gyorsan bepötyögtem a nevem és a jelszavam … majd vártam, hogy megjelenjen a buksim … katt a képre … bejött a station és reménykedtem, hogy lesz valaki fent a corp.-ból, de a corp csati csak úgy kongott az ürességtől. Elszontyolodtam, hogy már megint egyedül vagyok, én pedig vadászni akartam menni. Localon viszont voltak. Legalább a rendszerben nem voltam egyedül … sőt. Szépen megrágtam magamban a dolgot, hogy mit is kéne csinálni. Menjek ki egyedül keresgélni és áldozatot hajkurászni? Na emellett szólt a múltkori kis magánakcióm sikere. Vagy éppen elrepülhetnék beltezni. Azt már régen csináltam amúgy is. Esetleg nézzek valami agentet, hogy milyen melót tudna felajánlani? De hát én vérre szomjaztam, és az áldozatom halál sikolyára. Végül úgy döntöttem, hogy nem fecsérlem tovább az időt, és kerítek magamnak valami jó kis lelőhető pilótát. Tudom, tudom, nem aprózom el a dolgot, nem elégszem meg egyszerűen csak a hajója lelövésével, nekem az kell, hogy folyjék a vére.

Így hát már nyomtam is a varázsgombot – és már dockolt is ki a hajóm – még mielőtt észbe kaphattam volna, hogy döntöttem. Kint találtam magam a csillagok között. „De hát nem álldogálhatok itt tétlenül a station előtt, valamerre csak el kéne indulni.” – gondoltam. De merre? A rendszert két kapu köti össze a galaxis másik pontjaival. „Kiüljek kapura? De melyikre? Vagy menjek el világot látni és keresgéljek?” – ezen morfondíroztam, aztán döntöttem. „Nem! – döntöttem el végül. „Itt maradok a jól ismert rendszerben, és életemben először – magamtól – kipróbálom, hogy hogy is megy nekem a scannelés.”

Elindultam a saját, külön bejáratú safe spotomra, hogy majd onnan jól kikémlelem, hogy ki merre járkál. Koordináták betáplálva a gépezetbe, és már nyomtam is a warp gombra. Hajócskám – kissé lomhán – de megindult a cél felé. Pár másodpercen belül már ott is voltam a semmi közepén, ahol ritkán jár bármiféle madár* – főleg ha fémekből alkották. De megérkeztem. És már nyomtam is a Ctrl + F11-et. Nyílt is rögtön a scan-ablak. Én pedig hozzákezdtem. Szépen ráállítottam a kamerát az első aszteroida beltre, és megnézegettem, hogy van-e ott valaki. Hát persze, hogy nem volt. Majd a másodikra, de itt sem jártam szerencsével. Majd még pár próbálkozás, és egyszer csak nézzenek oda az egyik beltnél találtam valamit. Nem is akármit, egy Thanatost. Szépen betájoltam 5°-ra, majd felmértem a távolságot, ami tényleg majdhogynem a belt távolságával egyezett meg.

Telefont felkaptam, és azonnal csörögtem ceomnak. Egy, két, három csörgés, aztán felvette. Én meg az ártatlan hangommal megszólaltam:

– Találtam valamit.
– Mit találtál?
– Egy, egy … izé … várj megnézem. Ja, megvan. Egy Thanatost. – majd jött a gyors kérdés egy lélegzetvételnyi idő után. Letudom lőni? – igen, én mindent megkérdeztem, hogy le tudom-e lőni, mert erről fogalmam sem volt (és még most sincs).
– Hát … ööö … nem. – jött a gyászos válasz, és pár meglepődött kérdés. Te találtál egy Thanatost??? Egy Thanatost? Hol találtad?
– Azt hiszem, hogy beltben.

Majd ezen információkat kivesézve eldöntöttük, hogy megnézem azt a beltet, és ha nem ott van, akkor a bolygónál vagy POS alatt. Megnéztem … és nem volt ott. De még bolygónál sem. Ceom figyelmeztetett, hogy veszélyes nekem egyedül odamenni megnézni azt is, hogy POS alatt van-e, de hát az örökös-őrült kíváncsiságom nem hagyott nyugodni addig, amíg nem tudtam, hogy hol van.

Scanneren szépen rákattintottam a bolygóhoz tartozó holdra, és odarepültem. Persze ekkor már csak a podomban ültem, mivel ugye így gyorsabb vagyok jóval. És amit láttam, az … az valami fantasztikusan nézett ki. Ezelőtt sosem láttam POSt, főleg még úgy, hogy én találtam meg. Valami nagy kék buborék vette körül az egészet, ami marha szép volt. És persze természetesen ott csücsült alatta a Thanatos is. Vetettem egy gyors pillantást az egészre még egyszer, és már repültem is a station felé. Ceom nem akarta elhinni, hogy nem elég, hogy első önálló scannelési akcióm során találtam egy Thanatost, de még egy POS-ra is ráleltem, ami nem is akárkiké volt.

Végeztem még egy kis kutatómunkát, hogy mivel is van felszerelve ez a mini űrállomás. Leadtam az infokat, és boldogan nyugtáztam, hogy nem vagyok haszontalan a cégem számára.

Másnap boldogan újságoltam páromnak, hogy „Nézd csak mit találtam!”

Hozzászólások:

Bejelentkezés